A Bakony iránti szenvedélyünk vezetett minket életünkben először ebbe a faluba. Túrabakancsban, megpakolt hátizsákkal éppen egy oldtimer autóverseny kellős közepébe csöppentünk. 

Látnivalók a faluban, a falu körül

Kálvária

Kállai Géza építész kutatásai szerint a bakonyszücsi kápolna honfoglaláskori épület. A kápolna megmaradt, eredeti részének méretezése, tájolása, magasfokú építészeti műveltséget bizonyító szerkesztése magas rangú építtetőre utal az államalapítás korából. Ugyanezt a centrális szerkesztési elvet alkalmazták Székesfehérvárott Géza nagyfejedelem négykaréjos templomán, Feldebrőn Aba Sámuel király szállásbirtokán, és azon a kézdiszentlélekperkői kápolnán, amelyet - valószínűleg - Szent István király nagybátyja, Zoltán építtetett. Ezek a templomok az Árpád-ház tagjainak családi szállásai közelében épültek, hiszen ekkoron csak nekik lehetett és volt anyagi, no meg hatalmi erejük ilyen alkotások megépíttetéséhez. Kétségtelenül közéjük tartozott Koppány vezér is. Ő Árpád fia, Tarhos leszármazottaként ezt a régiót - hercegi "urszág"-ként - birtokolta, ahogyan ezt a kápolnától úgy ezer lépésnyire lévő Bakonykoppány falu máig fennmaradt neve is bizonyítja.

Tovább nagyon izgalmas részletek az építész tollából itt:  www.bakonyszucs.hu/tortenet/kapolna.html

Templom 

A község római katolikus templomát Eszterházy Károly egri püspök építtette 1786-ban, 1789-ben festette a "Mária mennybemenetele" c. képet Huszár Ferenc egri művész.

Horgásztó

A tó kellemes sétatávolságra van a falu szélén. Ha templom előtt jobbra fordulva, a patakon átkelve kisétálunk a faluból, hamarosan a tó körüli fűzfák árnyékában hallgathatjuk a madarakat. A tó és környéke gyönyörű, vize 3,8 méter mély. Csónakázni, fürödni nem lehet benne, mert horgásztó. Engedéllyel horgászhatunk benne. Bővebben érdeklődni: Bakonyszücsi Sport HE. (tel: 70/948-0303 )

Zsörk 

Egy nagyobb kiruccanás keretében látogatható meg Zsörk, a "szellemfalu".

 Zsörk egy elnéptelenedett falu Bakonyszücs és Pápateszér között. Közigazgatásilag Pápateszérhez tartozik, egészen pontosan annak egyik külterülete, zártkertje.  Aszfaltos út nem vezet a faluba egyik irányból sem.  A talaj nagyon agyagos, így egy kisebb esőzés is elég ahhoz, hogy napokra járhatatlanná tegye az utat. 

Hivatalos dokumentumban először 1249-ben tettek említést Zsörkről, mely ekkor a karakói várjobbágyok kezén volt. Később egy nemesi birtokos családé lett a terület, ami aztán a török megjelenésével, a 16. század elején elnéptelenedett. A 18. században tértek vissza az emberek, amikor az Esterházy család uradalmának része lett a helység. Szőlőt telepítettek ide és megkezdték a föld művelését. Újra élet költözött Zsörkre. - Az 1990-es évek elején még volt lakója a településnek, ami ekkortájt halt ki utoljára. A házak többsége romos, a romokat benőtte a gaz. Égig érnek az öreg diófák, cseresznyefák, mélyre hajlanak a körték és barackok. Örömöknek, bánatoknak lehettek tanúi lassan egy évszázaddal ezelőtt.  

A falu temploma, a Szent István királyról elnevezett kápolna keletkezéséről majdhogynem semmit nem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy a 19. század elején épülhetett és története során többször felújították, legutóbb az 1980-as években, illetve 4-5 esztendővel ezelőtt, akkor kifestették belülről. Szent István ünnepéhez kapcsolódóan évről évre szentmisét, búcsút tartanak.  

További részletek: https://www.veol.hu/hirek/szellemfalu-bakony-zsork-volfinger-bela-1846830/

Bakonyszücs története

Egyes források szerint a bakonyszücsi terület a honfoglalás idejében kerül a Koppány nemzetség birtokába, a falu Kálváriájának központi részét Koppány vezér korából származónak tekintik.

Bakonyszücs neve az 1086-os, Szent László király által kiadott Inventáriumban, mint bakonybéli bencés birtok szerepel először. A név eredetéről megoszlanak a vélemények: egyesek nemzetségnévből eredeztetik, mások szerint a középkorban a lakosság zöme a bakonybéli apátságot, majd az ugodi várat látta el szűcsipari termékekkel, innen a név. Előbb krakkói várjobbágyok, majd a (bakony)béli apátság, ezután hosszú pereskedést követően az ugodi uradalom birtoka, a XV. század végén a bakonybéli egyházi bíró lakhelye.

A község a török hódoltság elején, 1544-ben elnéptelenedett, újratelepítése 1736-37-ben történt a gr. Esterházy-család által. Német ajkú lakosokat telepítettek ide Bajorországból, Würthenbergből, morva és cseh területről.

A falu lakossága elsősorban földművelésből élt, ám többen dolgoztak a Kőris-hegy oldalában a 19. század közepéig működött, jó minőségű vörös márványt adó kőbányában is, amelynek anyagából készült a helyi római katolikus templom több kőfaragványa, a Kálvária-kápolna előtti kereszt talapzata, és a gróf Esterházyak pápai Várkastélya udvarának bejáratát őrző két oroszlánszobor.

A második világháború után a lakosság több mint egyharmad részét kitelepítették Németországba. A mai községi címer derékba tört kőrisfája emlékeztet erre, míg az abból növő zöld ágacska az újrakezdést, a bele nem törődést, valamint a szlovák-magyar lakosságcsere keretében a szülőföldjüket szintén elvesztett, felvidéki, Garam-vidéki magyarok idetelepülését jelképezi. A történelmi folytonosságra utal a címer alsó részén a még romos állapotot mutató kálvária-kápolna képe.

Bakonyszücs határa

A falu mai, alig 400 fős lakosságához képest nagyon nagy határához tartozik a Bakony legmagasabb pontja, a 709 m magas Kőris-hegy és oldalában a kora Árpád-kor óta ismert, jelenleg is kedvelt kirándulóhely, az Odvas-kői-barlang, déli-délnyugati határában, a Gerence-patak partján, mint külterületi lakott hely létezik Huszárokelőpuszta, amelynek Bakonyszücshöz tartozó részén az állandó lakosok száma 8 fő. Határában, a régebben Bakonyújvár-hegynek nevezett részen még a múlt század elején láthatóak voltak a Podmaniczki család középkori rablóvárának nyomai.

A községhatár déli és északi vége közötti szintkülönbség csaknem 500 méter.